Ebben a konkrét vizsgálatban két-két összetett növényi alapú készítményt kombináltak: a kutatók végül diplomatikusan úgy fogalmaztak, hogy a komplex növényi terápia hatékonysága megegyezett a konvencionális, antibiotikumos kezeléssel (F). Egy jelentős különbség mégiscsak volt az eredményekben (104 beteg): a hidrogénkilégzési teszt normalizálódását tekintve a bélpanaszos betegek válaszaránya 46% volt a gyógynövényes terápiák és 34% a rifaximinesetén. A rifaximinnel kezelt csoportban (n = 67) 1 anafilaxiás, 2 csalánkiütéses, 2 hasmenéses és 1 Clostridium difficile-fertőzéses esetet írtak le mellékhatásként. A gyógynövényes csoportban (n = 37) csupán egyetlen hasmenéses beteg volt, ami így tulajdonképpen nem tekinthető szignifikánsnak sem. Azaz valamivel jobb volt a hatékonyság és kevesebb a mellékhatás a növényi csoportban.
Érdekessége ennek a konkrét kutatásnak, hogy az érintettek maguk dönthettek, hogy melyik csoportba kerüljenek (gyógynövények vagy konvencionális antibiotikum). Láthatóan jóval többen választották a gyógyszeres kezelést emésztési panaszaik kapcsán, nincs is ezzel semmi gond.
Szakértői szemmel érdemes ennek a konkrét klinikai vizsgálatnak a forrásjegyzékét is végigböngészni, sokat tanulhatunk belőle integratív szemléletben a funkcionális emésztőszervi diszfunkciók kérdéseiről (F). Néhány példa a teljesség igénye nélkül a tanulmányban elemzett vagy felhasznált gyógynövényekből (esszenciális olajok és/vagy gyógynövény-kivonatok): kakukkfű, oregánó, zsálya, citromfű, teafa vagy borsmenta esszenciális olajok, valamint gyömbér-, édesgyökér-, máriatövis-kivonatok stb.

További hiánypótló, hasznos és különlegesen gyakorlati táplálkozási „tanácsadót” ad az olvasók kezébe BARTHA ÁKOS és MEZEI ELMIRA Alacsony FODMAP-étrend című könyve. Azoknak kívánnak segítséget nyújtani, akik valamilyen emésztési problémával küszködnek, ami napjainkban, életmódunk és táplálékaink változásával sajnos egyre gyakoribb.